Szemtelen Világ élvezem, és közben megzabál...

Végzet és vallás

Végzet, vallás, ilyesmik kavarognak most a fejemben.

Nem hiszek a végzetben. Nem látom benne a logikát. Ha a sorsunk előre meg volna írva, életünk elveszíteni az értelmét. Semmi cél, csak élnénk bele a nagyvilágba, úgyis minden úgy lesz, ahogy azt valaki anno kőbe véste.

A vallásokkal sincs túl jó kapcsolatom. Talán, ha mindegyikből ki tudnám ragadni a számomra szimpatikus részeket, akkor megalapíthatnám a nekem megfelelőt. Minden vallás azt tanítja, hogyha nem abban hiszel vagy rossz kisfiú/kislány leszel, valami nagyon-nagyon rossz helyre kerülsz. Ezt alapul véve, valamint, hogy kettőnél jóval több egyháznak hódolhatunk, az egész emberiség a pokolra, az alvilágba, gyehennába, DiYu-ba és még ki tudja hova fog kerülni. Katolikus keresztényként neveltek az egész keresztelős, elsőáldozós, bérmálkozós hacacáréval együtt. Ettől függetlenül nem tartom magam kereszténynek. Ami lenyűgözi egyszerű elmém az a buddhizmus. Hisznek a karmában és a földi javak mellőzésében, azonban szesztilalom van. Engem valahol itt veszítettek el, illetve azzal, hogy az ember halála után újjászületik, életétől függően, magasabb vagy alacsonyabb létformaként (egyébiránt ezért is tisztelik az összes élőlényt). Szép illúzió és értelmet adhat az életnek, egy célt, hogy megpróbáljunk jobb emberek lenni, de egy filmet idézve: "Mit kell tennie egy csigának, hogy feljebb lépjen a ranglétrán? Húzzon egy tök egyenes nyálkacsíkot?"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.