Szemtelen Világ élvezem, és közben megzabál...

Amit adsz, azt kapod vissza

A barátommal a minap szokásos cigarettánkat szívtuk a teraszon amikoris megpillantot egy szemrevaló kislányt az alsó emeleten az ablakban. Integetett neki, én nem tudtam mire vélni a dolgot. Kérdeztem tőle ismeri-e? A válasza az volt, hogy nem, de anyukája gyerekkorában elmesélt neki egy orosz mesét egy medvebocsról. A kis maci gyűjtögetni indult az erdőbe és ehhez át kellett kelnie egy hídon. Mikor a hídhoz ért lenézett és megpillantott ott egy másik medvét. Grimaszolt neki. A másik medve is visszagrimaszolt. Ezután hozzávágott egy követ és az eltűnt. Hazafelé menet egész útón ez járt a fejében, zavarták a történtek. Haza érvén előadta mamamacinak, hogy mi történt vele aznap a hídnál. Az anyuka tanácsa az volt hogyha másnap ismét találkozik a medvével integessen neki és mosolyogjon rá. A bocs így is tett és a másik medve is visszaintegetett rá, majd mosolygott és az szintén viszontozta ezt a gesztust is. Nem azt akarom ezzel kiemelni hogy mekkora hülye volt a kis bocs hogy nem vette észre, hogy a vízfelületen tükrözödő árnyékának mimikázik szerencsétlen, hanem hogy a való élet is így működik. Ha valakire rámosolyogsz az visszamosolyog rád ha integetsz neki vissza fog integetni. Azt kapjuk amit adunk. Jó tett helyébe jót várj..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.