Szemtelen Világ élvezem, és közben megzabál...

A cigi

Unalmas, monton, egymást követő napok. Színtelen, szagtalan, íztelen, semmi csak a napi rutin. Kelés, reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora, alvás, közben nass meg cigi. A cigi. Kisebb vagyon megy el rá havonta mégis úgy érzem ez az egyetlen örömöm. Néha az egyhangúságot megtöri egy főtéren eltöltött este, baráti társaságban. Sör, limonádé, ki mit kíván és persze cigaretta. A cigi. Rossz, nagyon rossz. Le kellene szokni. Hiányzik az illata, nem tudom miért, de én akartam, hogy vége legyen, most mégis úgy érzem, hogy itt volna a helye mellettem. Vele magabiztos és bizonytalan vagyok, fontosnak és jelentéktellenek érzem magam, és itt már nem a dohányzásról van szó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.