Szemtelen Világ élvezem, és közben megzabál...

Életem legkeserűbb söre.

Rengeteg lehetőség adódik az ember előtt, amikkel vagy él, vagy elutasítja őket. Próbálom úgy élni az életem, hogy az ezekre adott válaszaim döntő többsége igen legyen, azonban nem volt ez mindig így.

Körülbelül 5 éves forma lehettem mikor a szüleim elváltak, öcsémmel nem nagyon értettük az egészet, csak annyit fogtunk fel belőle, hogy így jobb nekik. Édesapám egy faluba költözött, szerény körülmények között élt. Átlagban havonta egyszer találkoztunk. A 18-ik szülinapom után pár nappal nála töltöttem egy hétvégét. Felvetette, hogy mivel nagykorú lettem, menjünk és igyunk meg egy sört a helyi kocsmában. Nem tetszett az ötlet és mivel későn érő típus vagyok a sört is csak hallomásból ismertem akkor még, nemet mondtam. Bárcsak másképp tettem volna. Később egyetemre kerültem és a sör a mindennapjaim részévé vált. Apa nemrég elhunyt, azonban soha nem sikerült megejtenünk a közös sörözést. Holnap lenne 54 éves. Ma este éjfél után pár perccel az ő tiszteletére fogom meginni a sörömet, sajnos nélküle. Biztos vagyok benne, hogy ez lesz életem eddigi legkeserűbb söre…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.