Szemtelen Világ élvezem, és közben megzabál...

Ha valaki a szívével gondolkodik, azt meg lehet érteni, és lehet az eszére hatni. De azt, aki az eszére hallgat és ennek ellenére hibás döntést hoz csak szánni lehet, mert abban csalatkozik, amiben egyedüliként hitt.

"Talán szeretünk szenvedni, talán belénk van programozva. Mert e nélkül talán nem éreznénk, hogy vagyunk. Hogy is mondják? Miért csapkodom magam ostorral? Mert annyira eszméletlenül jó, amikor abbahagyom."

A törések fontosak, azokon keresztül jut be a fény.

Ösztönlény

Az ember semmivel sem jobb az állatoknál. Lehet hogy van éntudatunk, de ettől függetlenül ösztönlények vagyunk. Az állatokat koncentrációs táborokhoz hasonló létesítményekben tartjuk, ez az ő holokausztjuk. Mindenki tisztában van vele, mégsem bántja egy kicsit sem az öntudatunkat, ugyanúgy megesszük, ha kívánjuk mert nekünk ez jár. Mi az evolúció csúcsa bármit megtehetünk az általunk kevésbé fejlettnek ítélt lényekkel. Hiszek az idegenekben, a nagy számok törvénye értelmében kell lennie rajtunk kívül másnak is az univerzumban, bár a találkozás, (ha esetleg bekövetkezik) nem hinném, hogy jól sülne el. Gondoljunk csak a gyarmatosítókra. Mi lett az aztékokkal, majákkal, inkákkal. Osztály-rend-család-nemzetiség-faj. Egy náluk fejlettebb nemzetiség eltörölte őket a föld színéről, de könyörgöm ugyan ahhoz a fajhoz tartoztunk. Mi történne ha egy ilyen találkozás alkalmával egy fejlettebb fajjal kerülnék szembe, nem hiszem hogy mi jönnék ki jobban a meghitt együttlétből.

"Aki vadállatot csinál magából az megszabadul az emberi lét fájdalmától."

Az elefánt nem felejt..

1986-ban Peter Davis éppen a szabadságát töltötte Kenyában, miután végzett a Northwestern Egyetemen.  Egyszercsak megpillantot egy elefánt bikát, aki csak ott állt az egyik lábát a magasba emelve. Az elefánt idegesnek tűnt ezért Peter nagyon óvatosan közelített hozzá. Féltérdre ereszkedve megvizsgálta az elefánt lábát és egy nagy darab fát látott beágyazódva.  Amilyen óvatosan csak tudta Peter kipiszkálta azt a vadászkésével, mire az elefánt óvatosan lerakta a lábát. Fejét a férfi felé fordította és ránézett, egy jó darabig csak bámulták egymást. Peter teljesen lefagyott, csak arra tudott gondolni, hogy az elefánt el fogja taposni. Végül az elefánt trombitált egy hangosat elfordult és elment.

Peter soha nem felejtette el, hogy mi történt azon a napon.

20 évvel később, Peter a chicago-i állatkerben sétált a tinédzser fiával. Ahogy odaértek az elefántoknak elkerített részhez az egyik elszakadt a csordától és odament, ahol Peter és a fia, Cameron álltak. A hatalmas elefánt egyenesen Peterre bámult, felemelte a mellső lábát, majd leeresztette azt a földre. Ezt párszor még megcsinálta, mindeközben hangosan trombitált az ormányával és végig a férfit bámulta. Visszaemlékezvén az 1986-os esetre, Peter másra se tudott gondolni, csak arra, hogy ez ugyanaz az elefánt. Összeszedve minden bátorságát átmászott a kerítésen be egyenesen az elefánthoz. Odaállt elé és egyenesen a szemébe bámult. Az elefánt megint trombitált, körbeölelte Petert az ormányával és hozzávágta a kerítéshez úgy, hogy a férfi azonnal szörnyet halt.

Valószinűleg mégse ugyanaz az elefánt volt..

Ezt küldöm minden kedves ismerősömnek, akik azokat a szívmelengető meséket küldözgetik.

Baszni baszik.. csak épp nem énvelem.

Idézet Grétsy László tanár úr egy előadásából:

Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli őket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következõ párbeszéd alakul ki:
- Baszod, mi?
- Á!
- Át akarsz baszni, mi?
- Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg!
- Ez bebaszott!
- Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!

Lefordítva (magyarról magyarra):
- Lefeküdtél vele, mi?
- Á!
- Becsapsz, mi?
- Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el!
- Ez aztán a váratlan fordulat!
- Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!

Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtől sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejező, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki! Külön fel szeretném hívni a figyelmet a "baszik baszni" fordulat rendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés! ("Baszik baszni" = "Nem hajlandó szeretkezni", de "Baszni baszik" = "Nemi életet él ugyan... " [és úgy folytatódhatna például: "... csak épp nem énvelem"] Micsoda különbség!

Forrás: http://szotar.sztaki.hu/docs/basz.html

It's Business Time!

A minap a kollégiumba bementem egy ismerősömhöz. A szobában rendetlenség az alsó ágyon minden össze-vissza. Ami megfogott az az volt, ahogyan egy nyakkendő vége finoman belelógott a mosatlan tányérba, ezáltal modern csendéletet alkotva, mint egy azt jelképezvén, hogy a mai rohanó világban az embernek már semmire nincs elég ideje a pénzhajkurászás közepette..

Soha

A legkissebb csekélynek tűnő cselekmény is egészen megváltoztathatja az életet. Ha megismerkedésük napján csak 10perccel később kelt volna fel egyikük, talán soha nem is találkoztak volna. Soha.

Életem legkeserűbb söre.

Rengeteg lehetőség adódik az ember előtt, amikkel vagy él, vagy elutasítja őket. Próbálom úgy élni az életem, hogy az ezekre adott válaszaim döntő többsége igen legyen, azonban nem volt ez mindig így.

Körülbelül 5 éves forma lehettem mikor a szüleim elváltak, öcsémmel nem nagyon értettük az egészet, csak annyit fogtunk fel belőle, hogy így jobb nekik. Édesapám egy faluba költözött, szerény körülmények között élt. Átlagban havonta egyszer találkoztunk. A 18-ik szülinapom után pár nappal nála töltöttem egy hétvégét. Felvetette, hogy mivel nagykorú lettem, menjünk és igyunk meg egy sört a helyi kocsmában. Nem tetszett az ötlet és mivel későn érő típus vagyok a sört is csak hallomásból ismertem akkor még, nemet mondtam. Bárcsak másképp tettem volna. Később egyetemre kerültem és a sör a mindennapjaim részévé vált. Apa nemrég elhunyt, azonban soha nem sikerült megejtenünk a közös sörözést. Holnap lenne 54 éves. Ma este éjfél után pár perccel az ő tiszteletére fogom meginni a sörömet, sajnos nélküle. Biztos vagyok benne, hogy ez lesz életem eddigi legkeserűbb söre…

A cigi

Unalmas, monton, egymást követő napok. Színtelen, szagtalan, íztelen, semmi csak a napi rutin. Kelés, reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora, alvás, közben nass meg cigi. A cigi. Kisebb vagyon megy el rá havonta mégis úgy érzem ez az egyetlen örömöm. Néha az egyhangúságot megtöri egy főtéren eltöltött este, baráti társaságban. Sör, limonádé, ki mit kíván és persze cigaretta. A cigi. Rossz, nagyon rossz. Le kellene szokni. Hiányzik az illata, nem tudom miért, de én akartam, hogy vége legyen, most mégis úgy érzem, hogy itt volna a helye mellettem. Vele magabiztos és bizonytalan vagyok, fontosnak és jelentéktellenek érzem magam, és itt már nem a dohányzásról van szó.

Amit adsz, azt kapod vissza

A barátommal a minap szokásos cigarettánkat szívtuk a teraszon amikoris megpillantot egy szemrevaló kislányt az alsó emeleten az ablakban. Integetett neki, én nem tudtam mire vélni a dolgot. Kérdeztem tőle ismeri-e? A válasza az volt, hogy nem, de anyukája gyerekkorában elmesélt neki egy orosz mesét egy medvebocsról. A kis maci gyűjtögetni indult az erdőbe és ehhez át kellett kelnie egy hídon. Mikor a hídhoz ért lenézett és megpillantott ott egy másik medvét. Grimaszolt neki. A másik medve is visszagrimaszolt. Ezután hozzávágott egy követ és az eltűnt. Hazafelé menet egész útón ez járt a fejében, zavarták a történtek. Haza érvén előadta mamamacinak, hogy mi történt vele aznap a hídnál. Az anyuka tanácsa az volt hogyha másnap ismét találkozik a medvével integessen neki és mosolyogjon rá. A bocs így is tett és a másik medve is visszaintegetett rá, majd mosolygott és az szintén viszontozta ezt a gesztust is. Nem azt akarom ezzel kiemelni hogy mekkora hülye volt a kis bocs hogy nem vette észre, hogy a vízfelületen tükrözödő árnyékának mimikázik szerencsétlen, hanem hogy a való élet is így működik. Ha valakire rámosolyogsz az visszamosolyog rád ha integetsz neki vissza fog integetni. Azt kapjuk amit adunk. Jó tett helyébe jót várj..

Motíváció

Idézet Mára(i)

"Nagyon nehéz az életet bódítószerek nélkül elviselni; s az emberek, kik segédeszközök nélkül is egyensúlyban tudnak maradni, ma is rendkívüli tiszteletre késztetnek, s ugyanakkor gyanakvással, csaknem ijedt gyanakvással pillantok reájuk; mi lehet a titkuk? Kétségtelenül vannak "egészséges" emberek is; csak nagyon kevesen." Márai Sándor

Az ördög webkettőt visel.

"A Facebook Effect címmel hamarosan megjelenő könyv szerint abból, hogy ki kinek a profilját nézegeti, kivel szerepel együtt egyre több fotón, stb., 33%-os találati aránnyal egy hétre előre meg lehet mondani, ha valaki össze fog jönni valakivel. Ugyanígy a Facebook azt is előre sejti, ha valaki hamarosan szakítani fog. Pár év múlva talán már magától át is fog állni a felhasználók kapcsolati státusza egy-egy románc, illetve szakítás előtt."

Az eFBé maga Belzebub, kiszívja a lelketeket, mindenképpen gyónjatok használat után, különben pokolra juttok mind...

Tabula rasa

Földön járás

"Egy anyának húsz évig tart, míg férfit farag a fiából, aztán egy másik nő húsz perc alatt hülyét csinál belőle." Robert Frost

Elbolondítanak minket és mikor megkapnak, és mi már a fellegekben járunk.. hirtelen elintézik hogy visszazuhanyj a földre. Csalódunk.

"Vagyunk, akik vagyunk. Mind hazudunk. Mindannyian tolvajok és függők vagyunk. Mindaddig boldogok vagyunk, amíg nem bántjuk magunkat vagy másokat. (...) Mindannyiunkban van harag, és amikor szembeállítanak a hibáinkkal, akkor felidézzük a múltat. Felidézzük a régi önmagunkat. Legalábbis megpróbáljuk. Arrogánsak és kéjsóvárak vagyunk és tele vagyunk hibákkal. De végül a hibáink utolérnek minket."

Az alkohol társadalmi hatása

"Utálnék absztinens lenni. Képzeljük el, hogy reggel felkelünk, és lehet tudni, hogy ennél jobban már nem is fogjuk érezni magunkat" Dean Martin

Az örömérzeten felül - saját tapasztalatom szerint - az alkohol hatalmas társadalmi funkciókat lát el. Elősegíti a szocializációt. Ha csak azt nézem, a baráti köröm megduplázódott amióta alkoholt fogyasztok, persze nem úgy kell elképzelni, hogy csupa alkoholistával vagyok körülvéve. Nem erről van szó, egyszerűen csak rengeteg emberhez kerültem közel a közös iszogatások alkalmával. Az emberek ilyenkor olyan dolgokat is kimondanak, amit józanul valószínüleg sohasem tennének és ez valahogy közelebb hozza őket egymáshoz. Kialakul egy bizalmi kötődés, ami egyértelműen a szesznek köszönhető. A férfiaknak bátorságot, a nőknek lazaságot kölcsönöz. Könnyebben ismerkedünk, oldja a gátlásainkat és eluralkodik rajtunk a 'kit érdekel' életérzés. Mintha semmi veszíteni valónk nem lenne és valójában nincs is..

Szenvedély

"Ismertem egy férfit, aki leszokott a dohányzásról, az ivásról, a szexről és a zsíros ételek fogyasztásáról. Teljesen egészséges volt mindaddig, amíg öngyilkos nem lett." Johnny Carson

A káros szenvedélyek. Mindenkinek vannak mélypontjai, ilyenkor általában megtalálja azt, amelyik kihúzza a gödörből. Aki egyiknek sem hódol(t), az nem él(t) teljes életet. Én valahogy kasztként képzelem el a szenvedélyeket, mindenki attól függően, hogy mivel él, erősíti valamelyik csapatot. A kasztok között létezik átjárhatóság, egyikből a másikba csapódhatunk, többe is tartozhatunk egyszerre, viszont a tőlünk különálló csoportok között találunk olyat, amit elítélünk. Miért? A többségnek megvan a saját kasztja, valamilyen káros szenvedélye és mégis mindenki talál valamit, ami miatt úgy érzi, elítélheti a másikat. Ennyire képmutatóak volnánk..?

Adásvétel

Az orosz vasutas örökbecsű mondata -miután a vonat levágta a kezét és a lábát- motoszkál a fejemben: "És a faszom nem kéne?"

Adsz, adsz, adsz, aztán várod a csodát, hogy a befektetésed megtérüljön. Ne számíts rá, nem fog. Főleg, ha egy másik embertársadba vetett hited az. Mikor látod leépülni és semmit nem tehetsz ellene. Magatehetetlenül kell végignézned, ahogy elveszti az önkontrollját és a megmaradt tartását is. Nem csak benne, benned is meghal ilyenkor egy darabka, de kénytelen vagy belátni, hogy van akire felesleges az idődet pazarolni..

Imádom

Imádom ahogyan rám néz, az apró lábait, a barna szemeit, a haját, a járását, amikor hozzám bújik. Valahogy mindig egymásra találunk.

A tartóoszlopok

A párkapcsolat két ember közös alkotása. Szerintem kezdetben három pilléren áll, kölcsönös vonzódás, a kiegyensúlyozott szexuális élet, és a bizalom. Ha valamelyik támaszték megroggyan, eltűnik a stabilitás. Két lábon is megáll, de ilyenkor már egyensúlyoznunk kell. Jobb esetben beszélgetéssel, rosszabb esetben vitával. Több mint valószínű, hogy ilyenkor idővel az egész összedől úgy, ahogy van, már csak késleltetni tudjuk a folyamatot. Azonban ha rombolni lehet, akkor az idő múlásával újabb pilléreket is építhetünk (közös élmények, házasság, gyerek...) amelyek megszilárdítják alkotásunkat, ellenállóbbá téve azt.

Az apró örömök

"Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak." Helen Keller

Az apró örömök. Egy tavaszi zápor, mezítláb sétálni a langyos homokban, nevetés közben sírni, sírás közben nevetni, egy sör a rég nem látott gyerekkori barátoddal, egy szép mosoly valakitől, aki sokat jelent, egy ölelés, egy üzenet reggel a mobilodon. Az apró örömök, ezek azok a részletek, amelyek teltté, teljes egésszé teszik az életem.

Végzet és vallás

Végzet, vallás, ilyesmik kavarognak most a fejemben.

Nem hiszek a végzetben. Nem látom benne a logikát. Ha a sorsunk előre meg volna írva, életünk elveszíteni az értelmét. Semmi cél, csak élnénk bele a nagyvilágba, úgyis minden úgy lesz, ahogy azt valaki anno kőbe véste.

A vallásokkal sincs túl jó kapcsolatom. Talán, ha mindegyikből ki tudnám ragadni a számomra szimpatikus részeket, akkor megalapíthatnám a nekem megfelelőt. Minden vallás azt tanítja, hogyha nem abban hiszel vagy rossz kisfiú/kislány leszel, valami nagyon-nagyon rossz helyre kerülsz. Ezt alapul véve, valamint, hogy kettőnél jóval több egyháznak hódolhatunk, az egész emberiség a pokolra, az alvilágba, gyehennába, DiYu-ba és még ki tudja hova fog kerülni. Katolikus keresztényként neveltek az egész keresztelős, elsőáldozós, bérmálkozós hacacáréval együtt. Ettől függetlenül nem tartom magam kereszténynek. Ami lenyűgözi egyszerű elmém az a buddhizmus. Hisznek a karmában és a földi javak mellőzésében, azonban szesztilalom van. Engem valahol itt veszítettek el, illetve azzal, hogy az ember halála után újjászületik, életétől függően, magasabb vagy alacsonyabb létformaként (egyébiránt ezért is tisztelik az összes élőlényt). Szép illúzió és értelmet adhat az életnek, egy célt, hogy megpróbáljunk jobb emberek lenni, de egy filmet idézve: "Mit kell tennie egy csigának, hogy feljebb lépjen a ranglétrán? Húzzon egy tök egyenes nyálkacsíkot?"