Baszni baszik.. csak épp nem énvelem.

Idézet Grétsy László tanár úr egy előadásából:

Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli őket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következõ párbeszéd alakul ki:
- Baszod, mi?
- Á!
- Át akarsz baszni, mi?
- Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg!
- Ez bebaszott!
- Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!

Lefordítva (magyarról magyarra):
- Lefeküdtél vele, mi?
- Á!
- Becsapsz, mi?
- Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el!
- Ez aztán a váratlan fordulat!
- Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!

Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtől sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejező, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki! Külön fel szeretném hívni a figyelmet a "baszik baszni" fordulat rendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merőben más értelmet nyer a kifejezés! ("Baszik baszni" = "Nem hajlandó szeretkezni", de "Baszni baszik" = "Nemi életet él ugyan... " [és úgy folytatódhatna például: "... csak épp nem énvelem"] Micsoda különbség!

Forrás: http://szotar.sztaki.hu/docs/basz.html

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.